,,Rendkívüli katonai zseni volt, aki ezzel a zsenivel nem akart alkotni, nem akart uralkodni, nem akart uralmat alapítani, sem magának, sem az államnak. A nép katonájának tekintette magát, nem kellett neki sem főhatalom, sem jutalom. Különösen komplikált jellem volt: eszköz akart lenni csupán a Sors kezében. Egy szál kard, semmi más.

Megmarad katonának, megmarad eszköznek a politikai hatalmak kezében. Megmarad l’art pour l’art művésznek a csatamezőkön. Megható s megdöbbentő végigkísérni pályáján. Ahogy a mezítlábas honvédeket szakszerű hősökké s félistenekké képezi ki. A schwechati csatától végig a téli hadjárat mesébe illő útján eljut odáig, hogy február elején már mindenki retteg tőle s Kossuth féltékenységből megfosztja a fővezérségtől s fölibe emeli Dembinszkyt, a lengyel tehetetlen öreget. Közben meg kell tennie első politikai lépését, mert a kard politikai hatalommá teszi: kiadja a váci kiáltványt, amely a lojális hűség s a forradalom elleni hadüzenet jelszava. Ezt a jelszót azonban nem a lelke diktálja, hanem a katonai helyzet kényszerűsége.

Ha ezt a jelszót politikai meggyőződése diktálja: kezében a jövő. Kezében van az a politikai kibontakozás, amelyet csak tizenkilenc év mulva, annyi vérveszteség s annyi szenvedés után ér el Deák Ferenc. De nem volt politikus. Saját kiáltványát nem tudja elbírálni. Annak súlyát nem érzi. Mint letett fővezér február 12-től március 31-ig alárendelt szerepet visz Dembinszky, azután Vetter fővezérlete alatt s megelégszik azzal, hogy egyiket a másik után lehetetlenné teszi. Április 1-én újra kinevezik ideiglenes fővezérré s most jön egyszerre a honvédcsaták diadalmas, csodálatos útja. Győzelem győzelemre.”

(Móricz Zsigmond)

NÉVHASZNÁLAT

Görgey Artúr felvidéki nemesi családban született Toporcon. Az ezt jelölő y-t azonban a szabadságharc idején i-re cserélte, ezzel is kifejezvén a katonáival és a szabadságáért küzdő néppel való azonosulást. Élete végén azonban, mivel a rokonsága tagjai y-nal éltek, temetkeztek, ő is visszatért az eredeti írásmódra. Ha tehát következetesek akarunk lenni, y-nal írjuk, ha 1848 előtti pályafutásáról szólunk, majd i-vel, amikor a tábornokról, végül ismét y-nal, ha a matuzsálemi kort megélt, emlékiratait két kötetbe rendező férfiúról. A Görgey Kör ezért és a Görgey család kérésére y-al használja a tábornok nevét.